Bariátria: Kóros elhízást enyhítő, testsúlycsökkentő orvosi terület; az elhízottakon segítő kezelés vagy műtét. 

Testtömeg-index (BMI): Egy mérőszám, az egyén testmagasságának és-tömegének arányát méri. Kiszámítása során a kilogrammban megadott testtömeget osztják a méterben mért testmagasság négyzetével.

Elhízás: Az elhízás (obesitas, obezitás) olyan kórállapot, amelynek során a túlzott zsírraktározás oly mértékű, hogy az káros lehet az egészségre, és a várható élettartam csökkenéséhez, illetve számos egészségi problémához vezethet. Elhízottnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (angolul: body mass index, BMI) 30 kg/m² felett van.

Elhízás okai: Az elhízás hátterében az anyagcsere-folyamatok olyan genetikai, központi idegrendszeri vagy endokrin és környezeti hatásokra létrejövő zavara áll, amely az energiaháztartás egyensúlyának módosulását okozza. Ez a folyamat a táplálékfelvétel növelésében és/vagy az energialeadás csökkenésében nyilvánul meg, majd fokozott zsírraktározáshoz vezet. Az elhízást leggyakrabban több tényező együttesen okozza: a túlzott élelmiszerenergia-fogyasztás, a testmozgás hiánya és genetikai hajlam, habár néhány esetben elsődlegesen gének, endokrin rendellenességek, gyógyszerek vagy pszichiátriai betegségek a kiváltó okok. Kevés bizonyíték támasztja alá azt a vélekedést, miszerint egyes elhízott emberek a lassú metabolizmusuk miatt akkor is híznak, ha keveset esznek. Általánosságban az elhízott emberek a megnövekedett testtömeg fenntartásának energiaszükséglete miatt több energiát használnak fel, mint sovány társaik.

Az elhízás egészségre gyakorolt hatásai: A túlzott testtömeg különböző betegségekkel hozható összefüggésbe, ezek közül néhány: szív- és érrendszeri betegségek, 2. típusú diabetes, obstruktív alvási apnoe, egyes rákbetegségek, csont-ízületi gyulladás  és asztma, ízületi kopások és krónikus reumatológiai betegségek, kórosan magas vérzsír-szint. Ebből eredően az elhízás következtében bizonyítottan csökken a várható élettartam.

Magyarországon a születéskori várható átlagos élettartam (egy 2000-es adat szerint 71,3 év) nagyjából egy évtizednyivel alatta marad a nemzetközi összehasonlításban vezető japánok várható átlagos élettartamának, részben az elhízás és az ahhoz kapcsolódó betegségek következtében.

Dömping szindróma: A kifejezés egy tünetcsoportot takar, amely akkor jelentkezik, amikor a táplálék vagy a folyadék túl gyorsan kerül a vékonybélbe. A tünetek közé tartoznak: görcsös fájdalom, hányinger, hasmenés és szédülés. A dömping szindróma előfordulhat azoknál is, akik gyomrának egy részét távolították el.

Patkóbél: A duodenum (patkóbél, nyombél, epésbél, tizenkét ujjnyi bél) az emésztőcsatorna része, egy patkó alakú, üreges szerv, amely a gyomrot az éhbéllel (jejunum) köti össze.

A duodenumba beömlő epe és hasnyál a gyomorból érkező táplálékkal keveredik. Itt folytatódik a gyomorban megkezdett emésztés, és a tápanyagok felszívódása. A patkóbél részt vesz a szomszédos szervek működésének szabályozásában. Itt termelődik a kolecisztokinin (CCK), amely az epehólyag kiürülését idézi elő szabályozza a gyomor savelválasztását. A szabályozásnak a célja az, hogy a vékonybélbe haladó táplálék az emésztőnedvekkel egyenletesen keveredjen, vegyhatása 7 körüli (semleges) legyen és izotóniás.

Hasfali sérv: A hasfal azon veleszületett vagy szerzett gyenge területén alakul ki, ahol a hasüregi nyomás szervet (szerveket) présel a hasfal elé.

Epekövesség: Az epekövek a máj által elválasztott epét tároló epehólyagban és a közös epevezetékben képződhetnek. Az epeváladék vizet, epesavas sókat, lecitint, koleszterint és egyéb anyagokat tartalmaz, melyek a máj méregtelenítő funkciója során keletkeztek. Ha az epe összetétele megváltozik, belőle kövek csapódhatnak ki. Nagyságuk általában a homokszemnyitől a galambtojás nagyságig igen változatos.

Az epekő-betegség, az esetek döntő többségében, tünetmentes, véletlenszerűen ismerik föl egyéb okból végzett röntgenvizsgálat, vagy műtét során. Egyébként sokszor csak akkor fedezik föl, ha valamilyen tünet vagy szövődmény az epekő meglétét nyilvánvalóvá teszi. Az epekő tüneteket zsíros étkezéskor okoz, ilyenkor az epehólyag többszöri összehúzódásra kényszerűl, hogy az epefolyadék a tápcsatornába ürülhessen, és ha bizonyos nagyságot elér, 8 mm-nél nagyobbra nő az átmérője, és ezért elzárja az epehólyag kivezető csövet és/vagy a közös epeelvezető csatornát.

Az epehólyag elzáródása epegörcsben nyilvánul meg. Legjellemzőbb tünete a heves, görcsös jellegű, jobb bordaív alatti fájdalom, mely főként a jobb váll irányába sugárzik. A fájdalom percekkel az étkezés után jelentkezik, zsíros, nehéz ételek válthatják ki. A fájdalom lehet tompa vagy éles, késszúrásszerű is. A görcsök ismétlődnek. Ha az el nem folyt epe elfertőződik, heveny epehólyag-gyulladás alakul ki. Ilyenkor a fájdalomhoz magas láz és sárgaság is társul.

Magas vérnyomás: Magas vérnyomásnak tekintjük, ha három különböző alkalommal, legalább egy hetes időközben a nyugalomban mért vérnyomás értéke meghaladja a 140/90 higanymilliméteres értéket. (A felső, más néven szisztolés értéket a szív bal kamrájának vért kilökő összehúzódásakor, az alsó, úgynevezett diasztolés értéket a szív bal kamrájának ellazuláskor mérjük).

Csípőbél: A csípőbél (ileum) a vékonybél harmadik szakasza, a jejunum és a vastagbél között helyezkedik el.

Éhbél: Az éhbél (jejunum) az emésztőcsatorna része, a vékonybél három részének középső eleme, a patkóbél (duodenum) és a csípőbél (ileum) között helyezkedik el.

Laparoszkópia: Az endoszkópia az üreges belső szervek, testüregek (pl. húgyhólyag, prosztata, hasüreg, mellüreg, agy, ízületek, belek, gyomor) kis behatoláson vagy testnyíláson át, optikai eszköz, endoszkóp segítségével kivitelezett vizsgálata, műtéti kezelése, melynek során az optikai eszközön át érkező kép monitorra kivetítve követhető.
A laparoszkópia az endoszkópia azon ága, mely során a hasüregben diagnosztikus és terápiás beavatkozások történnek. A laparoszkópia legfőbb előnye az általában kisebb műtéti megterhelés, a rövidebb műtét utáni gyógyulási idő, a gyorsabb rehabilitáció, a jobb kozmetikai eredmény, valamint a kórházi tartózkodás időtartama néhány napra rövidülésével.

Cukorbetegség: A cukorbetegség, latinul diabetes mellitus, magyarosan diabétesz, a glükóz feldolgozási zavara, aminek oka a hasnyálmirigy Langerhans-szigetei által termelt inzulin nevű hormon hiánya, vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége (inzulinrezisztencia) esetleg mindkettő. A szükséges mennyiségű inzulin hiányában a sejtek nem képesek a vérből a glükóz felvételére, a vércukorszint megemelkedik. Ezek együttesen okozzák a betegség fő tüneteit.

Két fajtája különböztethető meg:
Az 1. típusú diabetes mellitus más néven inzulindependens diabetes mellitus oka a hasnyálmirigy inzulint termelő szigetsejtjeinek (Langerhans szigetek) pusztulása. Általában 40 éves kor előtt jelentkezik, a betegek gyakrabban soványak, a tünetek igen gyorsan alakulnak ki és súlyos formában jelentkeznek. A kezelés inzulinpótlás formájában történik.

A 2. típusú diabetes mellitus lényegesen gyakoribb, nem inzulin dependens diabetes mellitus-nak is nevezik. A betegségnek ebben a formájában van inzulin a szervezetben, azonban vagy nem elég, vagy nem hat megfelelően. Általában 40 éves kor felett jelentkezik, a betegek többnyire elhízottak, és a tünetek is lassan, adott esetben évek alatt alakulnak ki. Gyakran rutin kivizsgálás során fedezik fel a betegséget. A kezelés alapja a diéta, a gyógyszeres kezelés, vagy a kívülről bevitt inzulin, valamint ezek kombinációja.

Tünetek:

• fokozott szomjúság (különösen éjszaka)
• az elfogyasztott folyadék mennyisége nő
• a vizelet mennyisége nő
• kifejezett fáradtság
• bőrviszketés, gyakran a nemi szervek tájékán
• a bőr- vagy a nemi szervek (hüvely) gombásodása
• homályos látás

Zsírszövet: A zsírszövet legnagyobbrészt zsírsejtekből felépülő szövet, melynek legfontosabb szerepe az energiaraktározás, a szervezet védelme fizikai hatásokkal szemben, valamint egyes szervek kipárnázása.

Depresszió: Reménytelenség lelkiállapota, amelyet boldogtalanság, levertség, nagyfokú lehangoltság, búskomorság jellemez.

Stressz: Lelki feszültséget okozó helyzet.

Fogyókúra: Különleges étrend; korlátozott mennyiségű étel fogyasztása és több testmozgás a testsúly csökkentésére, hogy a személy egészségesebb vagy karcsúbb legyen.

Diéta: Különleges étrend, amit sajátos egészségügyi szempontok szerint állítanak össze.

Kontroll vizsgálat: Változás ellenőrzése; annak vizsgálata és folyamatos figyelése, hogy egy folyamat változása milyen és mennyire felel meg a kívánt eredménynek.

Magas vérnyomás: A normál vérnyomás nyugalmi állapotban 100–140 Hgmm szisztolés (felső érték) és 60–90 Hgmm diasztolés (alsó érték) tartományon belül van. A magas vérnyomás ismérve, hogy az artériás vérnyomás tartósan meghaladja a 140 Hgmm szisztolés, illetve a 90 Hgmm diasztolés értéket.

Konzultáció: Orvosi vélemény kérése, célja egy beteg diagnózisára, kezelésére vonatkozó döntés meghozása.