Két rendszerezett szakirodalmi áttekintést közöltek az American Journal of Preventive Medicine hasábjain a gyermekkori elhízás kialakulását elősegítő kockázati tényezőkről, valamint az ennek megakadályozására, fogamzástól 2 éves korig alkalmazható módszerekről, „Beavatkozások gyermekkori elhízás esetén, az első ezer napban” és „A gyermekkori elhízás kockázati tényezői az első 1000 napban” címmel.
Ezek a dolgozatok leszögezik, hogy rendszerszinten ható, átgondolt elméleti keretrendszerben gyökerező intézkedésektől várható az életkezdeti elhízás prevenciós modelljeinek tökéletesítése. Ezen felül, az élet első 1000 napja során fennálló, módosítható rizikófaktorok alapján határozhatók meg a jövő kutatási és egészségpolitikai célkitűzései, valamint a gyermekkori elhízás megelőzéséhez szükséges beavatkozások.
„Ismeretes, hogy az elhízás kezelése hírhedten nehéz feladat. A bizonyítékok amellett szólnak, hogy a gyermekkori elhízás rizikófaktorainak kiküszöbölése a terhesség, továbbá a csecsemő- és kisgyermekkor ideje alatt mindenekelőtt attól óvhatja meg a gyermekeket, hogy túlsúlyosakká váljanak” állítja dr. Elsie Taveras, a MassGeneral Gyermekkórház (MGHfC) Általános Egyetemi Gyermekgyógyászati osztályának vezetője, és mind a két közlemény első szerzője.
„Jóllehet szakirodalmi áttekintéseink azonosítottak néhány életkezdeti rizikófaktort és valamelyes eredménnyel kecsegtető beavatkozásokat is, az általunk feldolgozott vizsgálatok meglehetősen visszafogottak voltak a kockázati tényezők tanulmányozása és a beavatkozások tesztelése terén.”
Mit mondanak a számok?
A gyermekkori elhízás rizikófaktorainak dr. Jennifer Woo Baidal – a Columbia Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszék docense – vezetésével elvégzett áttekintése 282, az 1980-tól 2014-ig terjedő időszakban publikált vizsgálat eredményeit elemezte.
Az összes vizsgálatot tekintve, mindössze néhány tényező állt következetesen összefüggésben a kockázattal, hogy a gyermek a 6 hónapos – 18 éves vizsgálati időszak végére túlsúlyossá, vagy elhízottá válik. Anyai rizikófaktorként a dohányzást, a terhességet megelőzően fennálló súlyfelesleget és a terhesség ideje alatti túlzott mértékű testtömeg-gyarapodást azonosították rizikófaktorokként.
Gyermekek esetében a nagyobb születési súly és a megszületést követő kezdeti hónapokban lezajlott gyors súlynövekedés voltak kockázati tényezők. Noha a vizsgálatok zöme a szoptatásra összpontosított, nem volt következetes bizonyíték arra, hogy ez befolyásolná az elhízás kockázatát.
Az intervenciós vizsgálatok áttekintését dr. Tiffany Blake-Lamb, a Massachusetts Általános Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztálya (a hajdani Vincent Memorial Hospital) szülésze irányította. Harmincnégy közleményt dolgoztak fel abból az időszakból, amely során 26 sajátos beavatkozás kimeneteléről számoltak be.
Úgy tűnt, hogy a két prenatális beavatkozás – amelyek közül az egyik az étrendi tanácsadás, „coaching”, és terhesség alatti testedzés kombinációja, a másik az enyhe terhességi diabetestől szenvedő nők kezelésének előtérbe helyezése volt – egyike sem módosította az utódoknál kialakuló elhízás előfordulási gyakoriságát.
A terhesség ideje alatt megkezdett és az utód csecsemőkorában is folytatódó hatféle beavatkozás közül kettő mérsékelte a későbbi években kialakuló túlsúlyosság kockázatát – mindkettőnek részét képezték az anya és csecsemője táplálkozására összpontosító otthoni vizitek.
További, némi sikert elérő beavatkozásnak bizonyult az anya fizikai aktivitásának és étrendjének, továbbá a gyermek táplálásával kapcsolatos szülői tevékenység javítása, valamint a viselkedésterápiás tanácsadás.
A magas fehérjetartalmú, dúsított tápszereket alkalmazó eljárások növelték az elhízás kockázatát, míg a hidrolizált fehérjét tartalmazó – a táplálás során a csecsemőnél teltségérzés jelentkezését feltehetően elősegítő – étrend az első életévben lassította a csecsemő növekedésének ütemét.
A szerzők meglepőnek találták, hogy a feldolgozott vizsgálatok egyike során sem volt cél, hogy a reménybeli kismamákat támogassák az egészséges testtömeg elérésében – még a terhességet megelőzően, meggátolják a csecsemők dohányfüst-expozícióját az intrauterin fejlődés során és extrauterin életük korai szakaszában, vagy visszaszorítsák a cukros innivalók felvételét a csecsemő étrendjébe.
Számos, a csecsemőtáplálásra összpontosító beavatkozás kizárólag a szoptatást szorgalmazta, a tápszerrel táplált csecsemők elhízásának megelőzésére azonban nem kínált stratégiát. Habár a hatásos beavatkozásokat otthoni környezetben és közösségi szinten egyaránt alkalmazták, az elhízás kockázatát meghatározó tényezők összetettsége azt sugallja, hogy a beavatkozásnak túl kell lépnie az egyes gyermekek és édesanyák számára nyújtott étrendi és a fizikai aktivitásra vonatkozó tanácsadáson.
Mi befolyásolhatja még a gyermekkori elhízást?
„A befejezett beavatkozások zöme az egyéni magatartás módosítására összpontosít, jóllehet világos, hogy az elhízás kockázatát több, egymást átfedő faktor határozza meg,” állította dr. Blake-Lamb, aki egyben a Partners HealthCare „Kraft” Közösségi Egészségfejlesztő Központjának ösztöndíjasa.
„E beavatkozások mérsékelt sikere azt jelzi, hogy a gyermekkori elhízás kockázatát számos és feltehetően nagyobb hatású, a társadalom befolyásával és a közösségi környezettel összefüggő tényező (többek között az élelmezési támogatások, gyorsételek forgalmazása) nagymértékben befolyásolhatja. A jövőben a beavatkozásoknak az elhízás több rizikófaktorát kell célba venniük és az elhízás kockázatához hozzájáruló, összetett és több generációra ható tényezőket magukban foglaló fogalmi kereteken kell alapulniuk.”
„A jövőben a terhesség során érvényesülő rizikófaktorokra összpontosító kutatásoknak fel kell tárniuk azokat a mechanizmusokat, amelyek révén az adott tényezők az elhízás kockázatához vezetnek és meg kell találniuk az ezeknek a mechanizmusoknak az eredményes befolyásolására megfelelő beavatkozásokat,” szögezte le Dr. Taveras.
„Az étrend, az étkezési szokások és talán ezek csecsemőkori bélflórára kifejtett hatásainak átfogóbb vizsgálata új, befolyásolható célpontokat azonosíthat. Ezenfelül, noha az anyai tényezők kétségkívül fontosak, a későbbi vizsgálatok során a gyermek apjának és más gondozóinak az elhízás kockázatát befolyásoló szerepét is tanulmányozni szükséges. A vizsgálati populációnak is heterogénebbnek kell lennie – mind rasszok, mind etnikai háttér és társadalmi-gazdasági helyzet tekintetében.”
Mindezen célkitűzések megvalósítása céljából Taveras, Blake-Lamb és munkacsoportjuk új intervenciós vizsgálatot indítanak „Az első 1000 nap” címmel. A tanulmányt a MGH chelsea-i és revere-i egészségközpontjaiban bonyolítják le, a The Boston Foundation anyagi támogatásával.
